Manapság egyre többet hallani a paleolit táplálkozásról, diétáról. Magam nem szeretem a diéta szót. Ez számomra azt jelenti, hogy egy adott időtől egy adott ideig tartó táplálkozási mód, mely végeztével több sújra teszünk szert, mint amiről le akartunk fogyni.

Paleolit táplálkozás... Igen! Ahogyan a paleolit korban táplálkoztak eleink. Ki meri állítani, hogy biztosan tudja hogyan táplálkoztak eleink?  Elmondom én, mit gondolok a paleolit táplálkozásról.

Mint mindennek, ennek is van haszna és káros oldala is.

Tény az, hogy senki nem tudja mikor és mit evett a paleolit kori ember. Amit én erről gondolok az az, hogy min minden növénynek az eredeti, ősi változata kicsi volt. Ezért ha egy kőkorszaki ember gabonából szeretett volna jóllakni akkor fel kellett, hogy kösse az ágyékvédőjét! Mire jól lakott volna valami gabonaféléből addigra lehet, hogy éhen is pusztult volna. Nem mondom, hogy egy kiadósabb dögevés után leheveredve a fűbe a maga körülötte talált vad gabonákból nem szemezgetett. Egy kis desszert gyanánt biztos csipegetett belőlük. Talán még azt is érezhette, hogy némelyik az emésztésére is jótékonyan hat. De azt, hogy ezeket a gabonákat fő táplálékként fogyasztotta én nem gondolnám. És persze nem hántolta meg, nem finomította.

Kis információ a kenyérről a Wikipédiábol a szabad enciklopédiából.

A kenyér kialakulása

A gyűjtögető életmódot folytató ősember a magvakat először természetes formájában, majd a tűz megismerésével megpörkölve rágcsálta el. Hamarosan rájött arra, hogy a rágás fáradságát megtakaríthatja, ha vízzel megfőzve kását készít. Egyszerűbbé vált munkája, amikor felfedezte, hogy a sokáig puhuló magvakat meg is lehet őrölni, vízzel pedig lepény készíthető. A régészek gyakran találtak olyan nagyméretű lapos edényeket, amelyekben feltehetően lepényeket lehetett sütni. Étkezésre legkorábban árpát és zabot használtak. A rozs a népvándorlás korában terjedt el, a búza pedig a hagyományok szerint Ázsiából származik.

A magyarok már az őshazában a téli szállások környékén étkezési célra gabonát termesztettek. A lepénykészítés fárasztó munkáját asszonyok végezték.

A lepényből – azaz a kovásztalan kenyérből – fejlődött ki a kovászos kenyér.

Az őrlés is nagy változáson ment át. A malomkerekeket először rabszolgák, majd állatok hajtották. Hamarosan munkába fogták a víz és a szél erejét is. A szélmalmok először 1100 körül Franciaországban kezdtek elterjedni.

A kenyér eredete mondákban, eposzokban, vallásos szövegekben írásos formában megtalálható a mezopotán, asszír, egyiptomi, görög, római írásokban. Megjelenik a fáraók sírjainak díszes falán, a görög frízek életképeiben. A keresztény vallás különös tiszteletet adott a kenyérnek. A vallási szertartásokon a kovásztalan kenyér – az ostya – Jézus testét szimbolizálta.

A kenyér az idők folyamán a legfontosabb élelmiszer lett és értelmezésében az életfenntartás összes szükségletét jellemezte. Gondoljunk csak a kenyérrel és sóval történő vendégfogadás szokására, a kenyere javát megevő idős emberre, vagy a kenyérgondokkal küszködő szegényekre.

K. latin nevét (panis) Pan istentől vette, vagy azért, mert őt tartották feltalálójának, vagy mert az ő formájára sütötték az első kenyereket.

Őseink kenyere

A mai kenyér alapjául szolgáló gabonafélék nem mindig voltak ismertek. 5-10 ezer évvel ezelőtt gyakorlatilag bármilyen növény terméséből valamifajta kenyeret készítettek ami erre alkalmas volt. Az egyiptomiak például a lótuszvirág magtermését gyűjtögették, őrölték, meggyúrták, és hosszú ideig a Nílus völgyiek tápláléka a lótuszkenyér volt.

Kb. 5000 évvel ezelőttről már olyan bizonyítékok állnak rendelkezésre, melyek szerint Kínában, vagy a magas hegyek között elterülő Tibetben árpakenyeret készítettek. Az árpa hamar elterjedt és nyoma van az egyiptomiaknál, Kis-Ázsiában, Észak-Afrikában és a régi rómaiaknál, sőt Amerika őslakosai is fogyasztották.

A búzatermesztés bölcsője Eurázsia. A gabonafélék első tudatos szétválasztását és kezdetleges termesztését a sumérok végezték. Az első búzakenyerek kb. 7000 évvel ezelőtt jelentek meg. A British Museum Egyiptom kiállításán 5000 éves búzakenyér látható. A lepénykenyerek után valószínűleg Egyiptomban született meg a kelesztett kenyér, kb. i. e. 3000 körül. Az ókori görögöknek és rómaiaknak már gazdag kenyérkultúrájuk volt, különleges és ízesített kenyereket is sütöttek; Hippokratész dietetikájában 2000 évvel ezelőtt már 17 féle kenyeret sorol fel.

Tehát azt láthatjuk, hogy 5-10 ezer évre datálják azt, hogy az ember valamiféle magból és nem feltétlen gabonából készített először olyan ételt mely kenyérnek, lepénynek nevezhető. Számomra ez a tény azt sugallja, hogy valójában igaza van azoknak akik azt állítják,  hogy  az ember nem olyan túl rég fogyasztja a gabonát, főleg nem finomított formában és ekkora menyiségben mint azt teszi manapság.

Érdekes cikket olvashattok még a gabona fogyasztásáról, AUTOIMMUN, azaz a haldokló társadalom címmel itt.

Azt is elárulom, magam egy évvel ezelőtt inzulinrezisztenciával találtam szemben magamat. Orvosom gyógyszert írt fel, mert 9 -es volt az éhgyomri vércukorszintem. Ekkor, mivel magam az ok és okozat pártolója vagyok, nem a tünetet szerettem volna kezelni, hanem az okozat okát akartam megszüntetni tértem át a paleolit táplálkozásra. Magam nem istentől valónak tartom a paleolit táplálkozást. Sok hibát rejt magában. De még mindig jobb volt erre a táplálkozási formára áttérnem. Egy év után elmondhatom, hogy az éhgyomri vércukor szintem 5,5 és 6 közt mozog. Szerintem ez igen jó dolog. Ha most azt mondanám az orvosomnak, hogy én inzulin rezisztens vagyok és elvégezné a vércukor tesztet visszamenőleg három hónapra kinevetne.

A problémám nem szűnt meg! A szervezetem sérült az eddigi helytelen táplálkozás következménye képen. Ezért ha abbahagynám ezt a táplálkozást visszaugrana a vércukorszintem és ismét inzulin rezisztens lennék, majd cukorbeteg. Aztán előbb szedhetném a gyógyszereket, majd adhatnám magamnak az inzulin injekciókat.

Tehát mindent összevetve gyors segítség volt számomra a paleolit táplálkozásra való áttérés. De! Mint azt említettem van buktatója is. Micsoda? Az ember nem húsevő, nem ragadozó lény! Az állati termékek folyamatos bevitele a szervezetünkbe káros hatásokat vált ki és úgyszint megbetegedéseket okoz, mint a sok gabona evése.

Paleolit táplálkozásról a fórumban találsz linkeket itt.

Miért mondom, hogy az ember nem ragadozó, hanem növényevő? Mert sokan azt állítják, hogy az ember mindenevő. De erre csak egy bizonyítékot tudnak felhozni, azt, hogy a gumós zápfog erre a bizonyíték. Ez csak egy, ez kevés. Nemkem kevés. Most sorolom, én miért tartom az embert növényevőnek.(A linkre kattintva egy oldalra jutsz. Ott bizonyos írások a tudomány mai álláspontja szerint már nem állják meg a hejüket. Főleg az állati táplálkozásnál leírt dolgok némelyike. A tudomány nem dogma, hanem az örök kutatás megismerés. A vallások állítanak megváltoztathatatlan dogma ként tényeket.)

Nincsennek karmaink, mint a ragadozóknak. Vannak bőrpólusaink, mint a növényevőknek, izzadással hűtjük testünket mint a növényevők, Nagyok a nyálmirigyeink, mint a növényevőknek. Lúgos a nyálunk, mint a növényevőknek. Sok ptyalin van a nyálunkban (a magvak emésztésére), mint a növényevőknek, a ragadozóknak nincs. Vannak lapos hátsó örlőfogaink, mint a növényevőknek. Sokkal gyengébb a gyomorsavunk, mint a ragadozóké. Gyenge húgysavbontó képességünk. A ragadozóké erős. Szükségük is van az állati eredetű termékekben sok a húgysav. A húgysav lerakódás felel egy bizonyos izületi bántalom kialakulásában. Van féregnyúlványunk, nemúgy mint a ragadozóknak. epénk a növényevő állatokkal öszhangban lúgos epével rendelkezik, míg a ragadozók savassal. Van celulóz bontó enzimünk, nem úgy mint a ragadozóknak akiknek nincs. Állkapcsunk képes oldalirányban mozogni örlés céllal, mint a növényevőknél. Ragadozók állkapcsa erre nem képes. Ragadozók lefetyelve isznak, ember, növényevő állatok felszívják, isszák a vizet. Ragadozók bélhossza 6m körüli, embernél növényevőnél 12 m vagy hosszabb. És bojhosabb bélfallal rendelkeznek mint a ragadozók. Tudtad, hogy belünk az első 6 m-ben szívja ki az állati termékből a tápanyagot, a következő 6m-ben rothad a bélben az állati termék. És persze lehetne még sorolni tovább.

Sokan orvosok szokták ilyenkor mérgesen, felháborodva mondani, hogy dehát állati fehérje nélkül meghalnánk! Ez hazugság. Délázsiában évezredek óta élnek emberek vegetáriánus étrenden és sosem esznek állati termékeket. Egyébb iránt is hazugság, hogy van állati fehérje. Eszenciális aminósavat tartalmazó fehérje és eszenciális aminósavat nem tartalmazó fehérje létezik.No az eszenciális aminósavat tartalmazó fehérjéket hívják állati fehérjének. A szója babot sem ólban tartjuk, hanem kertben vetjük, tehát növény. Mégis 11 féle eszenciális aminósavat tartalmaz. Az embernek 9 elég. A többit maga is elő tudja állítani.

Következő részlet forrása: efealapítvany.hu

A fehérjéket lebontva aminosavakra, ezekből az aminosavakból szintetizálja (állítja elő) a szervezet a saját fehérjéit. Ezért állnak értetlenül a kutató orvosok, tudósok, hogy mSért ijesztgetik a vegetáriánusokat, a növényi étrenden élőket azzal, hogy a növényi fehérje nem teljes értékű. „A természet bölcs. minden élőlény ugyanazokból az aminosavakból épül fel, így a növényekben és álatokban is megtalálható mind a nyolc esszenciális aminosav. A természettudomány az a fehérjét hívja teljesértékűnek, mely mind a nyolc esszenciális aminosavat tartalmazza. Növények közül ilyen: a kelbimbó, sárgarépa, kukorica, karfiol, uborka, tök, krumpli, zöldborsó, az összes dióféle, szezám-, napraforgómag, valamint a paradicsom fehérjéi.

        Hangsúlyozni kell, hogy nem kell minden étkezésnél bevinni a teljesértékű fehérjéket, de még naponta sem!