Története

Elő- és Dél-Ázsiában őshonos; különleges ízjavító hatása miatt az egész világon kedvelik. Egyes ókori népek varázserőt tulajdonítottak neki, Egyiptomban szent növényként tisztelték. A középkorban is gyógyító és tisztító erőt tulajdonítottak neki, gerezdjét amulettként hordták a nyakukban. A pestisdoktor madárfejszerű álarcának csőrrészébe (amin át az orvos belélegezte a levegőt) többek között fokhagymalevelet is tettek. Hazánkban a 15. században kezdték termeszteni.

Termesztése

Gerezdjeiről szaporítják; ősszel és tavasszal 20 x 10 cm-es sor- és tőtávolságra duggatják. Mivel meleg- és fényigényes, Magyarországon kiváltképp Makó környékén termesztik. Egyenletes vízellátás mellett bő termést hoz.

Tárolása

Ha a levele és szára elszárad, a gumókat szellős helyen után szárítják, a rögöktől, gyökérzettől megtisztítják, füzérbe vagy koszorúba fonják, és szellős, száraz helyen (padlás), felfüggesztve tárolják.

Hatóanyagai

Erősen antibakteriális és gombaellenes hatását Louis Pasteur már 1858-ban leírta, később 1920-ban a svájci Sandoz gyógyszergyár izolálta az antibakteriális hatóanyag vegyületeit; az alliin-t és az abból kialakuló allicin-t. Kínai kutatók által In vitro (emberi szervezeten kívül) végzett kísérletek arra engednek következtetni, hogy az allicin más élettani hatásai mellett ráksejt ellenes tulajdonsággal is rendelkezik. A fokhagyma tartalmaz még szénhidrátot, fehérjét, fontos ásványi anyagokat, valamint több vitamint (A-vitamin, B-vitamin, C-vitamin, E-vitamin), amiknek köszönhetően erős antioxidáns hatást fejt ki. A komplex összetevőknek köszönhetően jelentős immunrendszer erősítő hatást is megfigyeltek. Jellegzetes illatát egy kéntartalmú anyag, az ajoén adja.

A modern orvostudomány igazolta a fokhagyma vérnyomás csökkentő, baktérium- vírus- és gombaellenes, emésztést elősegítő, bélfertőtlenítő, bélféregűző, epe- és májműködést elősegítő hatását. Sokáig úgy vélték és néhány korábban elvégzett kísérlet eredményei is arra mutattak, hogy a magas koleszterin szint csökkentésére is hatásos, azonban a Stanford Egyetem vizsgálatai (2007. február) nem igazolták ezt az elképzelést.

Felhasználása

Fiatal növények

Felhasználják levesek, főzelékek, saláták, sültek, vadhúsok, szószok, kolbászáruk készítéséhez, de kedvelt a pirítós kenyér, vagy a lángosok ízesítéséhez is. A legtöbb húspác és húsfűszer-keverék már-már kötelező alkotóeleme, a curry egyik meghatározó ízanyaga. Gerezdenként, összezúzva vagy szárítva és porítva (például fokhagymasóként) egyaránt használják. A balkáni ételek legtöbbjéhez (ürüsült stb.) nélkülözhetetlen.

Francia különlegességek

A fokhagyma a francia konyha kiemelten fontos fűszere. Ezt nemcsak termesztett, illetve feldolgozott változatainak számán láthatjuk, de a tájjellegű szertartásokból és a sajátos, francia fokhagymaételekből is.

Észak-francia specialitás a tőzeggel füstölt fokhagyma,, az "Ail fumé d'Arleux" Ezt tavasszal ültetett rozé fokhagymából, július-augusztusban szüretelik. Szárítás után füstölik a helybéli lápokból vágott tőzegen. A téglából épített füstölőt rövidre vágott szalmával vagy válogatott fűrészporral takarják be, és a tőzeget tíz napig izzítják a fellógatott füzérek alatt. A tüzet nyolcóránként újraélesztik. Az így tartósított, barnára színeződött, füstös aromájú fokhagyma egész évben eláll.

Augusztusban, a fokhagyma ünnepén Arleux-ben fokhagymakirálynőt választanak (L' élection de la Reine de l'Ail), és minden látogató igyekszik megkóstolni a híres fokhagymaleveseket:

Fokhagymaleves "Soupe á l'ail á la mode d'Arleux":

Az aioli szósz a Marseille-i konyha fokhagymás majonéze.

Elnevezések, félreérthetőségek

Vannak nem egyértelmű kifejezések, ami a fokhagymát és annak mennyiségi jelzőit illetik. Habár Magyarországon gerezdnek nevezik a hagyma félhold alakú részeit, ugyanezt Erdélyben cikknek nevezik. Ugyanakkor a Magyarországon használatos füzért, ami a sorban felfont hagymafejeket jelenti, Erdélyben, gerezdnek nevezik.

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.