Rozmaring
2015.02.13. 13:43
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A rozmaring (Rosmarinus officinalis) az árvacsalánfélék családjába tartozó Rosmarinus nemzetség növényfaja, fűszer- és gyógynövény. Dél-Európában honos, de nálunk is újra kedvelt. A kámforra emlékeztető keserű, aromás fűszert az örökzöld bokor leveleiből (Rosmarini folium) kapjuk.
Egyéb nevei
Angol neve: Rosemary, Népies neve: rozmarin, antosfű.
Származása, elterjedése
A Földközi-tenger vidékén és Dél-Európában már az ókorban is ismert és kedvelt fűszer volt. A honfoglaló magyarok a Pannóniában élt népektől vették át.
Hatóanyagai
Illóolajat, szaponint, cseranyagot tartalmaz.
Felhasználása
Használják mártások, vadhúsok, pácok, szárnyas sültek, zsíros húsételek, gombás- és halételek fűszerezésére, valamint különleges növényi ecetek készítésére, továbbá zsályával és hagymával pácok, szószok, bárány-, és birkahúsból készített ételek, vadhúsok (őz, szarvas, nyúlhúsok), ízesítésére, illatosítására. Főleg a mediterrán konyhára; azon belül a francia és olasz ételekre jellemző.
Morzsolva forgalmazzák. Jól zárható edényben, száraz helyen kell tárolni. Mint minden áthatóan aromás fűszert, ezt is csak óvatosan szabad adagolni.
Frissen vagy szárazon a fürdővízbe áztatva illatosít és frissít.
Gyógyhatása
Forrázatát ideg-, és gyomorerősítő, epehajtó, görcsoldó, de a kellemetlen klimaxos érzések megszüntetésére is használják. Nyersen és szárított állapotában is használják a fürdővizek, (gyógyfürdők) illatosítására, miközben a fürdőző szervezetét felfrissíti.
Szaporítása
Szaporítható tőosztással, de hamarabb lesz szedhető rozmaringunk, ha a 8–10 leveles hajtások csúcsait nedves homokban gyökereztetjük. Másik módszer, ha 10–15 cm hosszú hajtásairól, az alsó leveleket eltávolítjuk, egy pohár vízbe állítjuk, a gyökérkezdemények megjelenése után pedig nedves homokba ültetjük. Otthoni használatra cserépbe is ültethető.
|