Elterjedése, élőhelye

Közép-Amerikában honos; i. e. 5000 évvel már fogyasztották. A 18. század vége óta a trópusi, szubtrópusi és mediterrán vidékeken világszerte termesztik. A meleg égövi országokon kívül az avokádó piaci termékként csak néhány évtized óta népszerű. Európában is gyorsan nagy gazdasági jelentőségre tett szert. Fő termőhelyei az USA, Mexikó, a karib-tengeri szigetek, Brazília, Indonézia, Új-Zéland, Izrael és Dél-Afrika.

Megjelenése

Szórt állású levelei 1–3 cm hosszú nyelűek, kopaszak, színükön sötétzöldek és gyengén fényesek, fonákjukon fénytelenek és fehéres- vagy kékeszöldek. A levéllemez elliptikus vagy hosszúkás-lándzsás, röviden kihegyezett, ékvállú, 7–40 cm hosszú és 4–8 cm széles. A kis virágok a levélhónaljakban és a hajtásvégeken elágazó, ernyőszerű virágzatokban fejlődnek. A virágtakaró sárgászöld lepellevelekből áll.

Termése, amit aligátorkörtének is neveznek, körte alakú vagy gömbölyded. Hossza akár 30 cm is lehet, és legfeljebb 15 cm széles. A héj zöld, vörösesbarna vagy feketés, fényes, sima, ráncos vagy érdes felületű, vékony bőrnemű. A világoszöld, fehér vagy sárgás terméshús vajhoz hasonló állagú, szagtalan és gyengén dióízű; mind a héjtól, mind az 5–7 cm nagyságú, gömbölyded vagy tojás alakú, kemény, világos kőmagtól könnyen elválik. A gyümölcsök párosával csüngnek a fán, ezért aztékul ahuacatl, azaz ’herefa’ a neve, innen az avokádó név.

Termesztése és betakarítása

Az igénytelen avokádófa olyan területeken tenyészik, ahol a hőmérséklet átlagértéke meghaladja a 13 °C-ot; a növény állítólag −6 °C-ig fagytűrő. Sok fajtáját termesztik, ezeknek nemcsak ökológiai igényei különböznek egymástól, de a termések formája, színe és mérete is. Magról vagy dugványokkal szaporítják; oltása is megszokott eljárás. A fák 4–6 éves korukban fordulnak termőre; a virágzás után 6–9 hónappal szedik óvatosan, a nyomást és a sérüléseket kerülve az érett, de még szilárd terméseket. Fajtától függően évente 5–20 (–100) kg termést hozhat. A termések 7–19 °C hőmérsékleten legfeljebb 1 hónapig tarthatók el; erősebb hűtés károsítja őket.

Felhasználása

Virágok és gyümölcsök

Az avokádó ősi haszonnövény; Közép-Amerika indiánjai évezredek óta termesztik. A nagyon tápláló, sok fehérjét és olajat tartalmazó terméshúst (zsiradéktartalma mintegy 25%) nyersen fogyasztják. Az avokádó megfőzve keserű, az éretlen termések pedig mérgezőnek számítanak. A terméseket a betakarítás után 1–2 hétig tárolni kell, hogy a héj a gyenge nyomásnak engedjen. Fogyasztásához a termést fel kell vágni vagy törni, a kőmagot pedig el kell távolítani; a lágy terméshúst sóval és borssal szórják meg, citromot vagy ecetet csepegtetnek rá, illetve más módon fűszerezik, majd a héjból kikanalazzák. Különösen kedvelt a guacamole, egy pikáns étel, amit a pépesített vagy kockára vágott terméshúsból készítenek hagymával, fokhagymával, egy csepp olívaolajjal, citrommal vagy zöld citrommal és borssal, csilipaprikával vagy tabascóval fűszerezve, és mártásnak vagy salátának használják. Az avokádó szigorúan tilalmas étel kutyák számára.

Többszörösen telítetlen zsírsavakat tartalmaz. Kiváló krém vaj helyett pikáns szendvicsekhez; így például pirítós kenyéren kaviárral, vagy összetörve egy kis citromlével. B-vitaminjai segítik az agysejtek alváshormon- (melatonin-) termelését.

Délkelet-Ázsiában és Hawaiion a terméshúst cukrozva vagy édes gyümölcslével keverve fogyasztják, Amerikában jégkrémet és tejes italokat készítenek belőle. A felvágott termés húsát gyorsan csúnya, feketésbarna vonalak futják be, de ez nem csökkenti az értékét, és el is kerülhetjük, ha citromlevet csepegtetünk rá. Az avokádó csekély cukortartalma miatt a cukorbetegek számára is értékes, tápláló termés.

Az érett termésekből sok A-, B1-, B2-, C- és E-vitamint tartalmazó, jól eltartható olajat préselnek, amit a kozmetikai iparban és étkezési célokra is használnak. A kőmag tejszerű nedve a levegővel érintkezve vörösre színeződik, ezért az indiánok tintának, textilfestéknek használták. Az avokádó szép, vörösesbarna fája alkalmas épületfának, bútorok készítéséhez, esztergályos munkákhoz és fafaragásokhoz.

Régóta ismert afrodiziákum, ami valószínűleg nem annyira hatóanyagainak, mint amennyire a gyümölcs sajátos külsejének köszönhető.

Magas olajtartalmánál fogva kiválóan alkalmas a kiszáradt bőr ápolására. Általában érzékeny bőrre alkalmazzák. Segíti az ekcéma megelőző és tüneti kezelését. Jótékonyan hat az arthritises (ízületi) fájdalmakra, csökkenti a koleszterinszintet.

Az akár tojásnyira is megnövő magjából hidegen sajtolt olajának összetétele az olívaolajhoz hasonló. A kozmetikai iparban kedvelik, mert táplálja a száraz, öregedő bőrt. Magjából szirupot állítanak elő.

Rokon faj

A Dél-Mexikótól Panamáig vadon növő Persea schiedeana Nees abban tér el tőle, hogy levelei és ágai szőrösek, termései pedig kellemes kókuszzamatúak és igen nagy a magjuk. Néhol termesztik is.