Rendszerezés

• Sect. Juglans. A levelek nagyok (20–45 cm), 5–9 széles levélke, csupasz, ép szélű. Fája kemény. Délkelet-Európától Közép-Ázsiáig.

• Juglans regia L. (J. duclouxiana Dode, J. fallax Dode, J. orientis Dode) – közönséges dió,
• Juglans sigillata Dode – jünnani dió (különállása a J. regia-tól bizonytalan),

• Sect. Rhysocaryon. A levelek nagyok (20–50 cm), 11–23 karcsú levélke, finoman bolyhos, fűrészelt szélű. Fája kemény. Észak- és Dél-Amerika.

• Juglans australis Griseb. (J. boliviana Dode) – argentin dió,
• Juglans brasiliensis Dode – brazil dió,
• Juglans californica S.Wats. – kaliforniai dió,
• Juglans hindsii (Jepson) R.E.Smith – észak-kaliforniai fekete dió,
• Juglans hirsuta Manning,
• Juglans jamaicensis C.DC. (J. insularis Griseb.) – nyugat-indiai dió,
• Juglans major (Torrey) Heller (J. arizonica Dode, J. elaeopyron Dode, J. torreyi Dode) – arizonai dió,

• Juglans major var. glabrata Manning,

• Juglans microcarpa Berlandier (J. rupestris Engelm.) – texasi fekete dió,

• Juglans microcarpa var. stewartii (Johnston) Manning,

• Juglans mollis Engelm. – mexikói dió,
• Juglans neotropica Diels (J. honorei Dode) – sötét dió,
• Juglans nigra L. – fekete dió,
• Juglans olanchana Standl. & L.O.Williams – közép-amerikai dió,
• Juglans peruviana Dode,
• Juglans soratensis Manning – sorata-i dió,
• Juglans steyermarkii Manning – guatemalai dió,
• Juglans venezuelensis Manning – venezuelai dió,

• Sect. Cardiocaryon. A levelek igen nagyok (40–90 cm), 11–19 széles levélke, puhák, pelyhesek, szélük csipkézett. Fája puha. Északkelet-Ázsia, Észak-Amerika keleti része.

• Juglans ailantifolia Carr. (J. cordiformis Maxim., J. sieboldiana Maxim.) – japán dió,

• Juglans ailantifolia var. cordiformis – szívdió,

• Juglans cinerea L. – szürke dió, vajdió,
• Juglans mandshurica Maxim. (J. cathayensis Dode, J. formosana Hayata, J. hopeiensis Dode, J. stenocarpa Maxim.) – mandzsúriai dió.

Diófa egy budaörsi kertben

Japán dió levelei és termése

Dió rügyek a Káli-medence fölött

A nemzetség legismertebb tagja a közönséges dió (J. regia, szó szerint „királyi dió”), ami délkeletre a Balkántól Délnyugat- és Közép-Ázsiáig, a Himalájában és Délnyugat-Kínában is honos. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szerint az iráni Shahmirzad ültetvény a legnagyobb a világon 700-750 hektáros nagyságával. Kirgizisztán területén 230 700 hektár dióerdő található, ahol a J. regia a domináns fa a felső koronaszinten (Hemery and Popov, 1998). A diók közül a J. regiát termesztik legszélesebb körben ízletes terméséért.

A fekete dió (J. nigra) Észak-Amerika keleti részén közönséges faj, másutt széles körben termesztik. Termése szintén ehető és finom, de belső része kisebb, héja jóval keményebb, így elsősorban nem termése, hanem értékes faanyaga miatt termesztik.

Az észak-kaliforniai fekete dió (Juglans hindsii) Észak-Kaliforniában őshonos, ahol a mezőgazdaságban elterjedten használják a J. regia gyökéralanyaként. Diótermésén nincsenek jelen a fekete dióra jellemző mély barázdák.

A szürke dió vagy vajdió (J. cinerea) szintén Észak-Amerika keleti részén honos, ahol jelenleg veszélyeztetett fajnak számít ez idő szerint kivédhetetlen, behurcolt gombabetegsége miatt, amit a Sirococcus clavigignenti gomba okoz. Levelei 40–60 cm hosszúak, termése tojásdad, a héj taréjai igen magasak, és a mag különösen nagy zsírtartalmú.

A japán dió (J. ailantifolia) a vajdióhoz hasonló, de levelei hosszabbak (max. 90 cm), termése pedig kerekded, nem ovális. A cordiformis változatnak szív formájú a termése, emiatt szívdiónak is nevezik. Ez adja a sectio nevét is: Cardiocaryon.

Hibridek

• Juglans x bixbyi Rehd. – J. ailantifolia x J. cinerea
• Juglans x intermedia Carr. – J. nigra x J. regia
• Juglans x notha Rehd. – J. ailantifolia x J. regia
• Juglans x quadrangulata (Carr.) Rehd. – J. cinerea x J. regia
• Juglans x sinensis (D. C.) Rehd. – J. mandschurica x J. regia
• Juglans x paradox Burbank – J. hindsii x J. regia
• Juglans x royal Burbank – J. hindsii x J. nigra