Elterjedésük, élőhelyük

Dél-Amerikából, valószínűleg az Andok Egyenlítől délre fekvő vidékéről származnak, és több fajuk nemesítését is ott kezdték meg (még az indiánok). Mérsékelt éghajlaton kerti dísznövényként termesztik. A nemzetség mintegy 30 faja közül egy, a lampionvirág (P. alkekengi) a Kárpát-medencében is megél, de ennek termése mérgező.

Megjelenésük

Rokonaihoz (mint például a paradicsom) hasonlóan bokrokon nő; ezek mérete fajonként erősen különböző. Amíg a termés meg nem érik, a papírvékony levelek lampionszerű burokként veszik körül a gyümölcsöt. Ennek mérete és formája mint az egresé, a színe fajtánként más és más. Húsa puha és lédús; benne sok apró, sárgásfehér magot találhatunk.

Felhasználásuk

Az egész gyümölcs ehető, de az erősen bordázott, sárgástól világosbarnáig terjedő gyömölcsburok (hártyahéj) nem. Éretlenül még az éretten ehető fajok gyümölcse is mérgező. Fogyasztják nyersen, de készítenek belőle gyümölcssalátát, illetve kiadós salátát, kompótot és lekvárt is. Tortákhoz is jó. A penészedés elkerülése érdekében tárolni nagyon száraz és levegős helyen kell.

Fontosabb fajok

• lampionvirág (Physalis alkekengi)
• perui földicseresznye (Physalis peruviana)
• mexikói földicseresznye (Physalis philadelphica)

Fajok

A lista nem teljes.